Sziráki András:

Tanulnivaló?

Usztics Mátyást komikusként kedvelem, ám számos példával igazolható, hogy a művészi képességnek és a józan közéleti gondolkodásnak önmagában nincs sok köze egymáshoz. Ha a Nemzeti Kamara Színház – egy önkormányzati előterjesztés szerint – Törökbálinton többek között történelemoktatásra is szívesen vállalkozna, a döntés előtt nem árt elgondolkodni az alábbiakon.

Az EU és az azt létrehozó pénzügyi csoport a földünket, vizünket akarja
2006., szeptember, Kossuth tér

Usztics Mátyás: „… Barátaim! A Gödöllői Agrártudományi Egyetem fiatal hallgatókból álló csoportja másfél éven keresztül járta a Dunántúlt és a következő megdöbbentő felmérést végezték. A Dunántúlnak több mint negyvenkét százaléka nem magyar kézen van. (Háttérből: ’Hoppá!’ Pfujolás.) Figyeljetek jól! Azért, hogy nehogy fényes, világos nappal a szemünk elől lopják el Parlamentet is… (Nevetés.) Az Európai Uniónak és azoknak a pénzügyi csoportoknak, akik ezt létrehozták, nem a magyar tehetség kell, nem az alkotói kedv, nem a magyar kultúra és a műveltség, hanem a termőföld és a víz. (Pfujolás.) …
Magyarország teljes területe és az abból mezőgazdasági művelésre alkalmas föld aránya több mint hetven százalék. Ez az aránya az európai uniós országokban hét-kilenc százalék…”

Vezérre várva
2006., szeptember, Kossuth tér

„…Nagyon nehéz szívvel állok előtettek, mert olyan keserű bejelentenivalóm van, amelyre nem gondoltam volna még ma reggel. Az első napon, amikor ez a gyalázatos beszéd elhangzott, több százan, majd később több ezren álltak itt a Kossuth téren. A Magyar Rádió riportere odalépett hozzám, és megkérdezte, hogy minek nevezném az itt tartózkodók együttlétét. Azt mondtam, hogy elkeseredett és vezérre váró embereknek. Ez a vezér nem jelent meg. Nagyon nehéz olyan szavakat találni, nagyon nehéz olyan indokot találni, hogy vajon mi irányította ezt a döntést. Ezen a téren emberek százai minden egzisztenciájukat kockára téve, állásukat elvesztve, egy emberként várták azt, hogy valaki győzelemre vezeti őket. Ebben a pillanatban, itt, és most, mindenki előtt merem kijelenteni, ha nem mozdulnak meg milliók, ha az ismét árulóvá vált Budapest nem áll mellénk, hogy nem ötvenezren, hanem ötszázezren leszünk, ha nem mozdul meg a vidék, ha nem félpályás, hanem egészpályás útlezárással a multinacionális cégek ajtajának eltorlaszolásával és a legteljesebb elszántsággal nem jön föl, akkor minden elveszett. Nincs más út, csak egyes-egyedül a győzelem lehetséges! Mert ha nem, akkor jön a megtorlás, és aki nem a börtönökben végzi minden nap megverve, az majd megkapja a számlát, az majd megkapja a megemelt adókban, az majd megkapja az üzemanyagban, az majd megkapja minden másban, amit csak egy elállatiasodott fortély tud kitalálni. Itt, ezen a helyen sokan megfordultak, ez alatt a két hét alatt több százan.

Nyilván volt olyan is, akit az indulat vezérelt, mert nem tudta visszatartani magában a keserűséget, az évek óta tartó megaláztatás gyötrelmeit. De azt, hogy emberek tízezreit ide lehet vezérelni a térre azért, hogy a Vezér eljön, és mégsem jön el, arra nagyon-nagyon nehéz, vagy nem is lehet magyarázatot találni…
Orbán Viktor lehet az, aki újra visszahozza a térre a nemzetközi sajtó képviselőit! Orbán Viktor személye az, aki újra a nemzetközi politikai élet vezetőit Magyarország irányába fordítja. Erkölcsi kötelessége vállalni a Kossuth tér forradalmát! … Várjuk Orbán Viktort! Jelenj meg és vállald el azt, amit el kell vállalnod!”

A Magyar Gárda, mint férfias együttlét - vagy szabadegyetem
A Magyar Gárda megalakulását követő tévényilatkozat, Figyelőnet 2007. augusztus 25.

Usztics Mátyás: „…Elég komoly baj az, hogy a nemzeti kezdeményezések ilyen fogadtatásban részesülnek. Egy ilyen együttlét ad valamilyen férfias tartást…, irodalomról, történelemről, szabadegyetemi tanfolyam megteremtéséről is gondoskodhat.
Természetesen lesz testedzés is. Mi is látjuk, hogy a jelenleg a gárdába besorozottak között vannak olyanok is, akiknek a fizikai állapota vagy az edzettsége erős kivetnivalót hagy maga után. És nyilvánvaló, hogy ezen változtatni kell. Igen, szeretnénk a harcművészetekkel megismertetni azokat, akik még nem ismerik. Ebben semmi kivetnivalót nem találok. Biztosíthatom azonban a televízió nézőit és szerkesztő urat is, hogy senki nem készülődik háborúra, senki nem készülődik harcra. A nemzeti tudat erősítésének van óriási jelentősége.
Nem az a baj, hogy Magyarországnak nincsen hadserege. Az a baj, hogy az összes többi körülötte lévő államnak van és nagyon erős…

A kevesek egyike
Népszabadság, 2008. május 21.

A gárdisták oldalán kevés a közismert személyiség - leginkább Für Lajos, Pörzse Sándor, Usztics Mátyás, Vona Gábor és Wittner Mária sorolható ide.

A melegekről a Hír TV-ben
2003. július 13-a, reggeli adás

Usztics Mátyás: „Az, hogy egy mai televízióban ekkora nyilvánosságot kaphat az például, hogy fölvonulnak ferdehajlamú - ez így jó? - betegek, torzak, s ez meglehetős visszhangot kap, az azonban letagadtatik, hogy Békés és Csongrád-megyében öngyilkosok lettek a sertéstenyésztők közül néhányan, mert kilátástalannak látják a helyzetüket..."
„Mert nyilván azért volt rendőri biztosítás, mert ezek a tolakodó, betegségükkel, torzságukkal kérkedő embereket meg kellett védeni. Hogy ez a betegség kezelhető, erre számos példa akad és van ennek irodalma is..., mert, hogy ez egy betegség, mert nem természetes, hanem természetellenes."
„Ez a buzerancia, homoszexualitás, nevezzük bárminek, ez megvolt az ókortól kezdve - látensen, vagy kevésbé, de végigkísérte az emberiséget, mert hát mindig is voltak selejtes dolgok. De egy úri passzió volt ennek a gyakorlása…