Sziráki András

Bőr a kézen

A törökbálinti elit egy csoportja köztéri „mementót” létesített magának…

A törökbálinti mementóról szóló hír első látásra rossz viccnek tűnik, de igaz! A Bálintinfo című portál szerint augusztus 19-én, a Kerthelyiség című kiadvány szerint viszont augusztus 20-án különös emlékhely-avatására került sor a Bajcsy Zsilinszky és a Bajor Gizi utca sarkán található Millenniumi sétányon. Az itt elhelyezett kőtáblák a létrehozók – egyben saját kiválóságuknak emléket állítók – szándékai szerint azoknak az embereknek a kéznyomait tartalmazzák, akik „valamilyen módon Törökbálintért, a kultúrájáért, a fejlődéséért a maguk módján sokat tettek. Az ötlet Fábik Istvántól származik, mégpedig azon elgondolás alapján, hogy Törökbálinton nem mindenki kapott olyan elismerést, amilyet megérdemelt volna, hiszen
a díszpolgáraink mellett sokan vannak még, akik tettek Törökbálintért, ezért ezt egyfajta hiánypótlásnak is tekinthetjük.” (Bálintinfo)
Azt, hogy a „mementósok” ötletüket hosszabb távon is életképesnek tartják, mutatja: saját maguk jogosultak a további kézlenyomatok felőli érdemekről dönteni! Terveik szerint minden évben választanak olyan embert, aki bekerül az exkluzív társaságba, vagyis szerintük méltó hozzájuk.
A Türkménisztán-Alsóba illő emlékhely létesítés mégsem válthat ki felhőtlen nevetést a rohamosan westernizálódó környezetben elhelyezkedő Törökbálinton, ugyanis a magának nagy gesztust tevő kis csoport nem holdkórosok gyülekezete. Benne van a jelenlegi polgármester, illetve elődje. Az egyik alpolgármester, mai és volt önkormányzati képviselők. A kulturális elit néhány jobban, vagy kevésbé elismert tagja, egyházi emberek, civil társadalmi vezetők és vállalkozók. A törökbálinti mementó pedig kétségkívül kifejez valamit abból, ahogy ők magukat látják, és sokat elmond közéleti ízlésükről is.

Még nem elég

Törökbálinton az elismerések osztogatása eddig sem volt konfliktusmentes, de a korábbi viták elfértek a politikai és személyes torzsalkodások normális keretei között. 2001-ben például még az ment eseményszámba, hogy a „Törökbálintért” díjjal kitüntetet ex-polgármester, Elek Sándor nem az utódja kezéből akarta átvenni az elismerést, hanem felkérte a képviselő-testületet, hogy az átadásra Somogyvári Gyula önkormányzati képviselőt kérje fel.
Ma már a két polgármester kéznyoma békésen megfér egy sorban, és abban is közelebb kerültek egymáshoz, hogy mind Elek Sándor, mind Turai István a település díszpolgára. Az ő esetükben tehát a törökbálinti mementó elvi indokaként említett hiánypótlásról aligha lehetett szó. ugyancsak nem az eddigi elismerések hiánya miatt került a társaságba Hajdu Ferenc alpolgármester, aki 2003-ban már Törökbálint kultúrájáért kitüntetésben részesült, és ez akkor még meglepetést keltett, mivel nem sokkal korában kezdte meg a hivatali ideje második évét. A kezdeményezők nyilván úgy gondolták, rosszul venné ki magát, ha éppen a települési vezetőket felejtenék ki az örökkévalóságnak szánt tenyérnyomásból. Működhetett az a pszichológiai meggondolás is, hogy akinek nem elég az addig kapott elismerés, pontosan tudnia kell, hogy a már kitüntetetteknek viszont soha nem elég.

Az ügyben eszesebben jártak el a helyi fideszesek, hiszen kimaradtak belőle, holott a válogatás alapját vizsgálva ebbe a csapatba néhányan közülük is elfértek volna. A szocialistáknak ilyen gondjai ismereteink szerint nem voltak, a félig a frakciójukhoz tartozó Szalczinger József viszont beletenyerelt a sorba.
Az eddigi, közepes funkcionáriusokat és furcsákat mondó, ám közkedvelt helyi politikusokat is jutalmazó helyi elismerési rendszer olykor bumfordinak tűnt, ám biztosan állt a lábán. A földön maradt, nem szállt el. Ezt azért szükséges megemlíteni, mert a mementó ebben is új irányvonalat jelez. Az ilyen típusú köztéri akciózás viszont egyrészt azzal a veszéllyel jár, hogy már a kitüntetés szó említése is mosolyt csal sok ember arcára, hiszen mi mást lehetne tenni, ha a törökbálinti elit egy része szemrebbenés nélkül emlékhelyet létesít magának.

Miért mementó?

Mit jelent ebben az összefüggésben a mementó, ráadásul?!
A memento, vagy magyarosan írva mementó szó szótári jelentése fontos dologra emlékeztető jel. Ám mint az lenni szokott, ehhez a szóhoz is különböző jelentésárnyalatok kapcsolónak, tehát a fontos jel sem lehet akármilyen. A mementó esetében a jel szenvedést okozó, tragikus dologra hívja fel a figyelmet. „Memento mori!” szól a latin mondás. Emlékezz a halálra!(Úgy élj!) Társadalmi ügyekkel kapcsolatos szövegösszefüggésben pedig a tragédiára éppen azért emlékezet jel, hogy annak tanulsága nem menjen feledésbe és tragédia ne ismétlődhessen meg.
Létezik például Budapesten is Memento Park. Ez a szoborpark hivatalos elnevezése. Itt gyűjtötték össze a létezett szocializmus jellegzetesebb köztéri relikviáit, többek között itt található az 1956-os forradalom során ledöntött egykori Sztálin-szobrot körülvevő tribün is. Csendben megjegyezhetjük azt, ami tény: a magyar történelemben az volt a legutolsó korszak, amikor hivatalban lévő politikusok mindenféle anyagban a testrészeiket mintáztatták, emlékül hagyva dicsőséges önmagukat az utókornak.
A törökbálinti mementó kapcsán mire gondolhatunk, mire vonatkozik a jel? Az az érzésünk, hogy mementósok saját teljesítményüket nem ítélik szenvedést okozónak, bár az viszont már szinte tragikus, hogy ha az érdemeikre utalni hivatott szó jelentésével sincsenek tisztában.

Kinek készült a törökbálinti mementó?

Biztosan megtörtént a gondos előkészítés, széleskörű vita a szükségességéről. Majd az emlékhely létrehozásával, feltehetőleg újabb alapos mérlegelés következett arról, hogy a sok komoly teljesítmény közül melyik érdemes leginkább az elismerésre. hiszen így lesz, így lenne annak értéke.
Mindez persze hülyeségnek tűnik, mint ahogy az is. Ennél egyszerűbb lehetett igent mondani a felkérésre, odaszaladni, tenyérlenyomni, közben azt gondolni, hogy érdemeink egyértelműek, ki merné azt álltani, hogy nem tartozunk a legjobbak közé, kijelenteni, hogy a hozzánk hasonlóan kiválóakról majd mi döntünk, délcegen hazamenni és a gazdagon elkészített húsleves elfogyasztása előtt mosni kezeinket.
Kinek készült a törökbálinti mementó? A törökbálintiaknak vagy azoknak, akik magukról így kívántak emléket állítani? Egyiküknek se jutott eszébe, hogy itt valami hiányzik.  Ezt így nem lehet. Például hiányzik a mások általi felhatalmazás.
Lehet az embernek millió érdeme, ám teljesen gyerekes dolog kimenni a köztérre és emléket állítani saját magunknak. Kulturált helyen az ilyesmiről mások döntenek.

Mementósok:

Kiss R. János; Nagy József; Elek Sándor; Köbli János; Orbán Zoltán; Gigler József; Némethné László Tünde; Feleki László; Palkóné Szabó Gabriella; Vermesi Sándor; Hadik Gyula; Kólya Dániel; Szalczinger József; Bohn István; Tóth József; Turai István; Brukátsch István; Bán László; M. Mammel Magdalena; Hajdu Ferenc; Fábik István