(-RP.)

Nem szavazok, Tartózkodom…

   Régóta töprengek elképedve a parlamentben, önkormányzati testületekben, de minden un. demokratikus szavazó gyülekezetben szokásos szavazási módról, a tartózkodás remekbeszabott intézményről, vagy a szavazásról való tudatos távolmaradásról.
   Az apropót, amiért most ezt le is írom, a legutóbbi testületi ülés szolgáltatta.
   Hogy is van ez? Valamely döntéshozó testület ülésén feltesznek egy kérdést szavazásra, ami az ép eszű és erkölcsű. felelős emberek olvasatában azt jeleni, hogy egyetértek vele, tehát elfogadom, vagy nem értek vele egyet, nem akarom ezért, azért nem fogadom el. S ennek megfelelően szavazok igennel vagy nemmel. Ez így volna tisztességes, ez így felelősségteljes.
   Egyik esetben egy vitatott és célját tekintve homályos rendeltetésű terület átminősítésére irányuló határozat visszavonásáról volt szó. Már hírül adtuk, van ez a ráczugi – a testületi előterjesztésben 142 hektárnak nyilvánított, majd a tulajdonlapok tanúsága szerint 196 hektárra hízott mezőgazdasági terület.
Azt is hírül adtuk, hogy képviselők többsége a „nem”, illetve az egyáltalán nem szavazással (utóbbi esetben a képviselő szándékosan nincs a szavazásnál jelen a teremben vagy benn van, de nem szavaz) - mellesleg egy törvényszerűségében is vitatott testületi határozat visszavonását gátolták meg. Ehhez éppen arra a két „nem szavazásra” volt szükség. Így a két képviselő ezzel a „nem” hozzáállásával attól fosztotta meg saját választóit, hogy az életvitelszerűen használt, de mezőgazdasági területen lévő ingatlanjaikat valamikor a közeli jövőben átminősítsék, mivel a ráczugi terüket átminősítése kimeríti a szántóterületekre, zárt kertekre vonatkozó törvényben rögzített, 5%-os átminősítést megengedő kontingenst. Ezek a lakótársaink – például Pistályban - el ne felejtsék majd szép illedelmesen megköszönni gerinces képviselők nem szavazását vagy tartózkodó szavazatát!

   És azt se felejtsék el: ez a tartózkodom! ráadásul egyenértékű a nem szavazattal. Na, de hát akkor mi ennek az értelme? A lényeg szempontjából semmi. Mindenesetre arra kényelmes lehetőséget nyújt, hogy – jelen esetben fizetett képviselők kibújjanak megbízóik által rájuk ruházott felelősség vállalása alól. Ti csak válasszatok meg, fizessetek meg, de már megbocsássatok, én hadd ne vállaljak felelősséget a politikailag kényes döntésekben. Tiszteletdíj, költségtérítés, befolyás? Az jöhet! Felelősség? Na, azt már nem!
   Szilárd meggyőződésem, hogy a tartózkodás csupán a kibúvás, megalkuvás lehetősége, a gyáváknak, alakoskodóknak, konformista köpönyegforgatóknak nyit egérutat, nehogy egyenesen kelljen véleményüket kinyilvánítani valamely ügyben, ami szavazáson dől el.
   A nyilvánosság előtt nyíltan, tisztességesen „nem vállalom fel a véleményemet – mert, hát ki tudja mi lesz, hogyan végződnek a dolgok, jól, vagy rosszul - de én azért ezzel a „semlegességgel” a nemmel szavazókhoz (ugye értitek?) csatlakozom.

(Csak zárójelben: magánlevélben érdeklődtünk a ráczugi ügyben a szavazást kihagyó képviselőktől, egy másik, akkor éppen „tartózkodó” szavazatukról, amely Gáldi György képviselő önálló előterjesztésében arról döntött volna, hogy 2010-ig a mezőgazdasági területek átminősítését fagyasszák be. Válaszaikon – mit mondjak - elképedtem. Azt a zavaros „politikai” csűrést-csavarást, bonyolult, de üres és homályos érvelést, az egyenes válasz kerülgetését, ugyanakkor heves kirohanásokat a javaslat ellen, de akkor miért is tartózkodtak? Miért nem mertek becsületesen nemet mondani? – szóval ezek a se hideg, se meleg válaszok minden képzeletet alulmúltak. A mi képviselőink!)