Ötvös János Attila:

OLVASOM

Olvasom Sziráki András a Ráczugot kiveséző cikkét, és eszembe jut egy nevezetes politikusunk önéletrajzi ihletésű könyve. Ebben említ egy epizódot 1970-ből, amikor kötetlen beszélgetés során elmondta a szocializmussal kapcsolatos gazdasági kritikáit Kádár Jánosnak. A szituáció történelmi hitelességéhez kétség sem fér, bármennyire is merev volt Kádár az ideológiában, a gazdasági kritikákat elismerte, mert bosszankodott a nagy részben Brezsnyevék által megtorpedózott gazdasági reformok elhalásán. Idézem: „Megemlítettem neki, hogy átböngészve a nemzetközi statisztikákat, többek között rádöbbentem a következőkre: 1939-ben Csehszlovákia a főbb mutatók tekintetében 10-20 százalékkal felülmúlta Ausztriát, viszont 1969-ben ez utóbbi 40-50 százalékkal múlta felül az előbbit.” Meglepő mondat. Ugyanis Ausztria 1938. március 11-ét követően a német birodalom tartománya lett, a hadigazdálkodás bevezetése nem tette lehetővé megbízható statisztikák elkészítését, már ebben az évben sem, de 1939-ben semmiképp! Ugyanez a gond némi időeltolódással felmerül Csehszlovákia esetében is: 1938-ban a német birodalomhoz csatolják a Szudéta-vidéket, majd 1939. március 5-től szétesik az ország: a felvidék egy része Magyarországé lett, kisebb területek a lengyeleké, megalakul az önálló Szlovák állam, és a maradékból a Cseh-Morva protektorátus, ugyancsak a birodalom részeként, tehát itt sincs semmiféle statisztikai alap vagy hiteles adat. E hosszú lére eresztett történelmi leckét csak azért voltam kénytelen részletesen ismertetni, hogy a szerző alapvető tévedését bemutassam. Tanulság: ha egy nemzetközileg ismert politikus ekkorát tévedhet, akkor a mi polgármesterünk is tévedhet 56 hektárt, főleg, ha az ezred, sőt tízezred pontossággal van leírva, és nincs a közelben számológép. Elvégre nem lehet mindenki fejszámoló művész. Magáról a Ráczugról, mint átsorolási problémáról az a véleményem, hogy kár minden ellene befektetett energiáért! Egyetlen bank sem ad kétmilliárd feletti kölcsönt bizonytalan üzleti vállalkozáshoz, még akkor sem, ha jelzálogjog a biztosítéka. Itt egy olyan, hosszabb ideje előkészített, profi módon megszervezett ingatlanfejlesztésről és beruházásról lehet szó, aminek netán már a tervrajzai is készen állnak valahol. (Erre utal ellentételezés, s ez egy magánember részéről nem túl életszerű!) Nem kell mindjárt megsértődni, a titkolódzásnak lehetnek praktikus okai is, a mai globális ipari-kereskedelmi gyilkos versenyben az nyer, aki elsőként rukkol elő valami újjal, és ezt az utolsó percig el tudja titkolni a konkurencia elől. Ami a hab a tortán, hogy nagyon merev álláspont esetében a környező települések szívesen adnak helyet minden új beruházásnak, de főleg azoknak, akiket más település már kiebrudalt, hiszen ebben az esetben már láthatóvá váltak az érvek, ellenérvek és mindenféle érdekek, nem kell az első tiszteletkörökre időt és energiát pazarolnia egyik félnek sem.

A banki háttérrel meg nincs mit csinálni, ha ez a testület elkötelezi magát a grandiózus fejlesztési tervek mellett, akkor a hitelek miatt évtizedekig le leszünk kötelezve valamelyiküknek, vagy többnek is egyszerre, s így jobb a béke. A bankok ugyanis sok mindenben versenytársai egymásnak, de össze is tudnak fogni, ha kell.
Ráadásul, ahogy a képekből látom, a beruházás már megkezdődött. Akármi lesz is a történet folytatása, a ledózerolt barackfákat már nem lehet visszaültetni.

Olvasom a 16 milliárdos fejlesztési tervekről szóló cikkeket, és magam is szkeptikus vagyok a kivitelezhetőség tekintetében, nem csak a rövid határidő (2,5 év!) miatt, hanem egyéb körülmények okán. Nem látom például azt a műszaki apparátust, aki ekkora volumenű beruházásokat felügyelni, koordinálni tudna, és itt emlékeztetnék arra a szomorú tényre, hogy a Zimándy Iskola tetőtér beépítése óta (de rég is volt!) nem létesült olyan beruházás Törökbálinton, ami simán ment volna végbe. Kivitelezői hiányosságok, pluszmunkák és egyéb gondok hol a határidőket, hol meg a minőséget rontották. Mi a garancia arra, hogy ezekre az óriási projektekre, melyek nagy része párhuzamosan fut majd, kellő rálátása lesz bárkinek? Mi a garancia, hogy legalább a beruházások nagyobbik felét nem kontár cégek
fogják kivitelezni? Kéne egy 8-10 fővel működő, profi Beruházási Iroda a hivatalon belül, de lehet, hogy még ez a személyzet sem tudna eleget tenni a felmerülő napi problémáknak. Gondoljuk meg, az építőanyagokat ide kell szállítani, deponálni, közterületeket foglalni, útvonalakat kijelölni, a munkások étkeztetését, esetleg szállítását és ideiglenes lakhatást megszervezni, illetve ezekben a gondokban a kivitelezőt segíteni, stb. Mindezek mellett nem kéne sokáig üldögélni a terveken, mert az idő túl rövid, és a közbeszerzési eljárások esetén ellenünk dolgozik. Mielőbb dönteni kell, konkrétan és visszavonhatatlanul, mert minden nap késedelem hetekkel, hónapokkal tolja ki a befejezés időpontját! A pénzügyi háttér vonatkozásában igazat kell adnom Gáldi Gyurinak, hogy nem árt némi óvatosság a jövendő hitelek és a törlesztések tekintetében. Sajnos, ezzel kicsit ellentétben igaza van Turai Istvánnak is, aki az önkormányzatok hitelfelvételi szigorításától tart, mert a most kezdődött globális hitelválság a mi országunkat sem fogja elkerülni - legalább is kihatásaiban-, az elkövetkező években. Ezért érthető a „meneküljünk előre” stratégia, ha megalapozott háttérrel rendelkezik. Mindezektől függetlenül a bevételi oldal alternatíváival is foglalkozni kéne, mert az iparűzési adó megmenekült ugyan az EU-nál szorgalmazott eltörléstől, de a multi cégek ebbe nem nyugodtak bele, lesz még ebből gond, ha nem is a közeljövőben, hiszen az EU vezetése is változik.