Gáldi György

Tükörcserepek

HÓELEJI CSERÉP

   A képviselő-testület második félévi első rendes ülését nagyon is formabontó módon, csak szeptember 4-én tartotta. Ennek hivatalos indoklása az volt, hogy kellően elő lehessen készíteni a napirendi pontokat. Nos, ezt a célt nem sikerült elérni, kiugróan sok, mintegy 10, a munkatervben szereplő napirendi ponthoz nem készült előterjesztés, így ezek tárgyalása is elmaradt. De voltak  ennél nagyobb gondok is, amelyeket a hó utolsó harmadában, három héttel a történtek után már egy higgadtabb fogalmazás helyett hűebben visszaad az a bejegyzés, amelyet már a történtekre hármat is aludva (hiszen mint tudjuk „a reggel bölcsebb az esténél”) szeptember első vasárnapján írtam a www.tegyunkajovonkert.hu egyik legnépszerűbb vitafórumán, melynek címe avagy ’topic’-ja: „Mitől lenne Törökbálint igazán város?”
   Például attól, hogy nem lehetne olyan testületi ülést tartani, ahol:
   1.) minden különösebb előkészítés nélkül több szakbizottság már meg is szavazott volna egy excel táblázatban összeállított mintegy 15 Mrd forintos fejlesztési programot, amely megvalósításához 10 Mrd Ft körüli visszafizetendő forrás is tartozik (ez kb.az elmúlt két évtized beruházásai értékével egyezik meg és az eddigi hitelállományhoz képest tízszeres érték 2010 végéig;)
   2.) három esedékes nagyberuházásból (óvoda + bölcsőde, iskola+Dulácska sportközpont PPP tipusú beruházása, szolgáltatóházak mögötti sportközpont) egyik esetében sincsen végső döntésre alkalmas anyag a testület előtt;
   3.) ezek közül a szolgáltatóházi sportközponti pályázat esetében mégis végső döntés születik úgy, hogy senki nem lát/hat/ta a végső kiírási anyagot, hiszen az el sem készült, a megkívánt műszaki tartalom, amely az összehasonlíthatóság egyik fő szempontja lenne, nem ismert;
   4.) senki nem gondolja úgy polgármesteri többségből, hogy netán érvelni lehetne és kellene az illetékes szakbizottság által támogatott határozati javaslatom ellen, miszerint a folyamatban lévő volt zártkerti esetek kivételével ne történjen további átminősítés 2010-ig a mezőgazdasági területek esetében, viszont Gyarmati Mihály kivételével, névszerinti szavazáson elutasítják azt, miközben a napra pontosan 7 éve elfogadott településszerkezeti tervből még sok-sok tíz hektár áll hasznosítatlanul, torzón és a további átminősítések éppen ezt az állapotot tartósítják, illetve értékelik le az önkormányzat tulajdonát képező területeket...
Nos, ha ilyenek nem történnek majd, ha nem a párTbeszéd, hanem a demokratikus párbeszéd lesz a meghatározó, akkor nem csak az MMMH kiváló programjai címében leszünk “város a főváros szélén”.Az elmúlt 3 napban végiggondolva a csütörtöki testületi ülésen történteket a polgármester úr javaslatában vázolt, általam csak NAGY UGRÁS-nak keresztelt program küszöbén ettől ma sajnos távolabb vagyunk, mint a bármikor az önkormányzat általam látott közel másfél évtizedében...

HÓKÖZEPI CSERÉP

   Szeptember 4-én azt javasoltam az ülés kezdetén: az indítás előtt lévő három nagyberuházás kérdését jobban előkészítve, külön testületi ülésen vitassuk meg szeptember közepén. 13 óra 10 perckor ez még nem élvezett támogatást, de mire sötét lett, addigra már világossá vált, hogy valóban ezt kellett volna tenni. Ennek jegyében a PPP formában megvalósítani tervezett iskola + Dulácskai sportcentrum ügyében végül a hó közepén is találkozott és tanácskozott a képviselő- testület.    Amikor beléptünk szeptember 15-én az ülésterembe, képviselőcsoportbeli társaimmal együtt egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy elfogadjuk-e az iskola+ sportlétesítmények PPP kiírását.

   Az ezt megelőző órákban intenzív e-mail és telefonváltások után arra jutottunk: bármennyire is fontosnak tarjuk a program elindítását: azt a beterjesztett formában nem tartjuk támogathatónak, jobb híján tartózkodással tudjuk kifejezni azt a kettősséget, ami az elvi igen mellett a konkrét formát nem tartja elfogadhatónak.
     Aztán szerencsére másképpen alakult. Ha valaki visszanézi a testületi ülésről készült videofelvételt a város honlapján, akkor láthatja, hogy Gyarmati Mihály igen alapos, részletekbe menő, de talán egyenként kevésbé koncepcionális javaslatain túl nem kevesebb, mint 5 alapvető problémát vetettünk még fel mi is a helyszínen a pályázathoz kötődően. Mindegyik esetben konkrétan javaslatot is tettünk azok orvoslására (pl. közcélú használat aránya, költségek belső bontása, üzemeltetési rendszer, előírt minőségi feltételek, parkosítása a maradék – a 7,5 hektáron belül nagyobbik – területnek.).
   Szeptember 4-én, a hosszas előkészítő műhelymunka ellenére, amelyben aktívan részt vállaltunk, még ennél is jóval több probléma volt az anyaggal, akkor a javaslatunkra került odébb a döntés dátuma. Ezzel együtt az adott beruházás megvalósítása abba a körbe esik, amelyek végre nem csupán lekövetik a demográfiai igényeket a humán infrastruktúra bővítésére, hanem új minőséget, lehetőségeket is teremtenek (uszoda, játékcsarnok, műfüves focipálya) a városban.
   Ezt ígértük a választási programunkban is, ezt próbáltuk megvalósítani még 2007-ben is (amit akkor, 750 millió forintos állami támogatás elvesztését okozva Törökbálintnak a testületi többség megakadályozott), ezt javasoltuk a ciklusprogramba is február 28-án, amit a testületi többség elutasított.    Minden jó, ha a vége jó? Ha a pályázat sikeres lesz, akkor az közös öröm lesz. De nehezen tudom feledni, meggyőződésem szerint sokadmagammal együtt, hogy ennek a projektnek a sporttömbje már sokkal, de sokkal előrébb tarthatna…

HÓVÉGI CSERÉP SZEPTEMBER VÉGÉN

   Költői kérdés kötődik ehhez a hónaphoz, és a koltói kúriához. S ez a kérdés most Törökbálinton a szó legszorosabb értelmében „költői”.    Miközben a második világháború utáni pénzügyi rendszer legnagyobb kihívását és válságát tapasztaljuk a világban, bele tudunk és akarunk-e kezdeni egy óriási forrásbevonással járó beruházási programba. El akarjuk, el merjük-e költeni sok évre előre adóbevételeink működési költségeken felüli részét?    Szerintem nincsen ellenmondás abban, hogy sokunkban a „Nagy Ugrás”-sal kapcsolatban komoly kétségek vannak, miközben az oktatási intézményi fejlesztéseket támogatjuk.    Azt gondoljuk, elengedhetetlen egy fontossági sorrend felállítása a beruházási javaslatok között, amelyek közül ezek értelmes, költséghatékony, de hosszútávra gondoló megvalósítása nálunk az első helyen áll. Érdemes és lehetséges hitelt felvenni olyan célokra, amely a város vagyonát gyarapítják, lehetőségeit közép- és hosszútávon is növelik (ilyen volt szerintünk a Pannon GSM központ körüli infrastruktúra kiépítés.), vagy éppen pályázati források igénybevételét támogatják, enélkül elérhetetlen vissza nem térítendő európai uniós forrásokat hoznak haza. Ugyanakkor túlzottnak tartjuk és gondoljuk azt, a polgármester úr által kétségtelenül komoly munkával összeállított, soha nem látott mértékű beruházási programot, amelyhez a város jelenlegi anyagi (és valljuk be polgármesteri hivatalának szellemi) erőforrásai csak töredékesen elegendőek s éppen ezért mintegy 10 Mrd Ft értékű külső, visszatérítendő kötelezettségvállalással valósítható csak meg.    A következő 15 nap arról fog szólni, milyen módon lehet ezt úgy alakítani, hogy az a Nagy Ugrás ne a jelenlegi felkészültségi állapotunkban és világgazdasági forgószélben elérhetetlen magasságokat célozzon meg.    E sorok írásakor még nem tudom, hogy láva vagy hó fedimajd a „bérci tetőt”.